Prológus. A fülkeforradalom 5. évében játszódó történet a képzelet szülötte. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve (vagy nem?). Az viszont valóban drámai, hogy a függetlennek és csak a törvénynek alárendelt bíróság nyílt törvénysértést követett el, a magasabb bíróság határozatát semmibe véve felmentő ítéletünket hatáskör hiányára hivatkozva hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el. Ezzel pedig az ügyészi koncepciós vádat tagadhatatlanul koncepciós perré változtatta.
Fővárosi Törvényszék. Napjainkban.
Egy napon K. Csaba, a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság bírája komoly dilemma elé nézett. Már több mint egy éve azon gondolkodik, hogy mit is tegyen. Adott egy per, felmentő ítélettel. Pedig elítélőnek kellett volna lennie az elvárások szerint. Hogyan lehetne egy elcseszett, bizonyítékok nélküli vádiratot jogerős elítélő ítéletté változtatni? Ez komoly kihívás!
Ártatlanság vélelme, védelemhez való jog, tisztességes eljárás etc. - ezek, mint idejétmúlt, ortodox rendelkezések, morfondírozik K. Csaba.
A vád és az ítélkezés egymástól elkülönül. A bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet. A bírósági eljárásban a védelmet azonos jogok illetik meg, mint az ügyészséget. A vád bizonyítása nem a bíróság, hanem az ügyészség feladata – mind liberális mocsok, amitől meg kell szabadulni, ami béklyóba köti a népi-nemzeti igazságszolgáltatást!
Meg aztán ott van a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata is, belém vésődött minden ékes mondata. Legyen béke, szabadság és egyetértés. A NER szolgálata „lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé”. Elvárás… Akkor van béke, ha szabad azt csinálnom, amit elvárnak tőlem. Egyetértés pedig a bíróság és az ügyészség között kell, hogy legyen. Jaj, csak el ne felejtsem átkérni a vádiratot meg az ügyészi fellebbezést Word formátumban, ne kelljen annyit diktálnom!
A legnagyobb baj az, hogy az ügyészség töketlen! Azért az mégis felháborító, hogy ezek az ügyészek képtelenek egy olyan vádiratot írni, ami alapján a volt honvédelmi minisztert és államtitkárát gond nélkül elkaszálhatnánk! Nem veszik komolyan a munkájukat, ezért nem tudunk eredményeket felmutatni! Hát nincs a Központi Nyomozó Főügyészségen egyetlen ember sem, aki egy hihető koncepciót össze tudna állítani? Ezek mind bűnösök! Mindegy, hogy miben, mindegy, hogy miért. Legyen elég annyi, hogy a Gyurcsány-kormány tagjai voltak! Nem mindegy, hogy tettes vagy részes? Netán felbujtó vagy bűnsegéd? A lényeg, hogy szarrá legyenek ítélve. Bizonyítékok? Ott a vádirat, abban minden le van írva.Elvárás… Elvárás… Mit tegyek? Mert nem tudom megváltoztatni az ítéletet. A látszatra is adni kell, nem kockáztathatom meg, hogy felülmérlegelem a bizonyítékokat, amikor annak nincs helye. Okosba’ kell ezt csinálni, nehogy később bajom legyen belőle. Mit tegyek? Mit tegyek? – gondolkodik K. bíró. - Mert ez a felmentő ítélet semmiképpen nem emelkedhet jogerőre!
Bingó! Elméleti megközelítés, új tudományos szemlélet! Azt úgy sem érti a pórnép. Meg aztán a sajtót sem értesítjük a perről. Tehát megírom a hatályon kívül helyező végzést. Nehogy azt gondolják már a baloldali mocskok, hogy ezen a bíróságon győzhetnek!
Tevékenység elmélet, eredményelmélet és cselekményegység elmélet. Valamelyik jó lesz nekünk, hogy az elévüléssel ne kelljen foglalkozni. Mert amire alapítom a végzésemet, az a cselekmény bizony elévült. Pont kapóra jön, hogy a Fővárosi Ítélőtábla alig egy hónapja kioktatott bennünket, hogy az elévülést a cselekményegység elvével kell megkerülni. Vagyis egy szolgálati lakás kiutalása és annak később megvásárlása, még ha a kettő között akár húsz év is eltelt, cselekményegységet képez! Tehát a példánál maradva, 20 év után sem évült el a lakás kiutalása, így azt is vizsgálni kell az értékesítést megelőzően, hogy azt jogszerűen kapta-e a delikvens. És a hűtlen kezelésbe ez is belefér, hiába nem történt a lakás kiutalásával az állami vagyonban semmiféle változás. Szuper!
Az az egyetlen bibi, hogy a polgári bíróság hatáskörét a Fővárosi Ítélőtábla jelölte ki. Mit fognak szólni a magasabb bíróságnál, ha átlépek rajtuk és megállapítom, hogy nincs hatásköre a civileknek az ügyben? Meg aztán az egész ügy ezzel kezdődött, hogy a katonai és a polgári bíróságok összeütközéséből a civil nyerte meg az ügy elbírálásának jogát. Vajon megsértődik-e a táblabíróság?
Kínos, felettébb kínos! De muszáj lesz bevállalnom! Ha hülyének is néznek bírótársaim, megállapítom, hogy nincs hatáskör, oszt jó napot! Ebben az országban bármit meg lehet tenni büntetlenül. Nincs mitől félnem. Sőt, még lehet, hogy kreatív jogásznak hívnak majd az igazságügyben.
Aztán valamit mondani kellene ezeknek a dilettáns ügyészeknek is, hogy miként képviseljék a vádat. Ezek a tehetségtelenek majd egy évig úgy nyomoztak a miniszter ellen, hogy nem volt felfüggesztve a mentelmi joga, így nem is lehetne figyelembe venni ez idő alatt beszerzett bizonyítékokat. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen terhelő bizonyítékot sem sikerült előkaparniuk. Ha más nem, legalább megzsaroltak volna valakit!
Meg aztán a Tábornok-per vádlottjait is kihallgatták tanúként a balfácán ügyészek, ezért nem sikerült Juhász minisztert belevarrni a viszkis dobozos ügybe egyesítéssel. Mert nem lehet egyszerre egy eljárásban a vádlott tanú is. Csupa balfék.
Majd én! Mindent nekem kell megoldanom! Nem az a hűtlen kezelés, amikor Fapál kérte szolgálati lakása elidegenítését, és azt eladták neki, hanem a szolgálati lakás kiutalása, a lakásbérleti jogviszony létesítése. A főbűn tehát Fapál László kérelme, amelyben kérte, hogy a miniszter mentesítse a lakásjuttatást kizáró rendelkezések alól. Kérhette? Sajnos igen, így nem lehet felbujtó. Változtassuk meg a pozícióját. A Fapál legyen bűnsegéd! Leírom a végzésbe is, hátha ezek a kuka ügyészek módosítják majd a vádat. Mindent úgy kell a szájukba rágni!
A miniszteri mentesítési döntés ugyan mérlegelési jogkörben keletkezett, de mit számít. Kit érdekelnek a jogszabályok? A bűnösségre, ahogy nagyon helyesen az ügyészség rámutatott, nem a tényekből kell kiindulni, hanem jogi következtetést kell levonni. A miniszter visszaélt mérlegelési jogkörével. Még az újságban is jól hangzana… Hiszen, dönthetett volna másképp is, nem? Hát, most megfogtam! A miniszternek „vagyonmegőrzési kötelessége” van. Ezt bele is írom a végzésbe. Tehát, ha valamit kiutal, vagy állami vagyontárgyat elidegenít, akkor jogszabály ide vagy oda, nem a vagyon őrzője volt. Tehát bűnös.
Már csak a jogszabályokat kell meghágnom, mert folyton zavarnak. Leírom tehát, hogy „indokoltnak tűnik vizsgálat tárgyává tenni, hogy lehet-e perdöntő körülményként értékelni azt, hogy nem volt olyan jogszabály, amely a HM rendelet, illetve a kormányrendelet kizárólagos alkalmazhatóságát rendezte volna”. Tehát ami történt, hogy a Fapál katonaként kapott lakást, az még az ügyészség szerint is jogszerű volt, de lehetett volna jogszerűbb, ha állami vezetőként kap. Nyelvtanilag is lehet fokozni. Jogszerű, jogszerűbb, legjogszerűbb.
Iránymutatást az azonos szintű bíróságnak ugyan nem adhatok, de ezeknek a málészájú ügyészeknek mégiscsak kell valamit mondanom. Ezzel a vádirattal nem futhatnak neki még egyszer, mert nem leszek ott, hogy helyre hozzam a hibát. A szóbeli indokolásban majd elmondja a tanács elnöke, hogy az elvi iránymutatás a vádnak szól, az írásbeli végzésből meg kifelejtem. Csak az zavar egy kicsit, hogy van róla egy hangfelvétel, amit a semmiből előkerült ATV felvett. Kit érdekel? Látom, hogy ebben az országban büntetlenül lehet megtenni bármit.
Van még egy probléma. Ki fogja vajon nekem elhinni, hogy egy évig vizsgáltam az első fokú bíróság hatáskörét, illetve annak hiányát? Ettől tényleg szoronganom kellene? Az ügy érdemébe bele se mehetnék, csak a hatáskör hiányát indokolhatnám? Elmehetnek a sóhivatalba!
Akár az ítéletet is megírhatom, és már csak a vádat kellene hozzáigazítani. Így lenne kerek a dolog. Majd konzultálok a fellebbviteli ügyészséggel, úgy is a fejemben van az ügy.
Mert vegye mindenki tudomásul, hogy a bíróság feladata az igazságszolgáltatás. Erre tettem eskümet. Büszke vagyok arra, hogy bíróként Magyarországot és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét szolgálom!
Epilógus. A Fővárosi Törvényszék 25.Bf. tanácsa tovább folytatja áldozatos munkáját.