A tisztességes eljáráshoz való jog – nemzetközi szerződésben vállalt - emberi jog. Garanciái szerencsére Strasbourgban és nem Budapesten találhatóak. Lényegében azt jelenti, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy ügyeiket az állam szervei (ide értve az ügyészséget is) részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.

De van egy ország, valahol Európában, ahol a jogállam legfőbb ügyészi tisztsége egyelőre betöltetlen. Csak egy olyan személy van, akit az illiberális állam vezetője ültetett az ügyészi székbe, és ezt meghálálva pártügyészként jár el. Esküjét nem tartja be, az ügyészséget a kormánypolitika eszközévé tette.

Pechemre, pechünkre ez az ország Magyarország.

Ez az ember nevesítve, Polt Péter. Az egykor liberális egyetemi oktató eladta a lelkét és szakmai tisztességét, és hű ebként kiszolgálja az álkonzervatív vezér utasításait. Ő is az orbáni, vagyis az értékek nélküli, szabad rablás elvén működő polgári állam politikai terméke. Addig marad a posztján, amíg a vezér elégedett vele. És egyelőre elégedett vele, mert kiválóan használja!

Polt Péter, a Központi Nyomozó Főügyészség útján, a politikai ellenfeleket tisztességtelen büntetőeljárásokkal, kirakat- és látványperekkel ellehetetlenítette vagy egyszerűen bemocskolta. Az orbáni állam kádereinek meg lehetővé tette és teszi, hogy a hatóságok üldözése elől meneküljenek. Vagy megszünteti a fideszes potentátok elleni nyomozásokat, vagy ha azok nem elkerülhetők a sajtó miatt, majd később szünteti meg.

Ez az ember tisztességes eljárásról csak akkor papol, amikor kormányhoz közeli emberek bűncselekmény gyanús cselekményeiről beszél. Poltnál emberi jogai csak akkor vannak egy gyanúsítottnak, ha az fideszes.

                                                                   (fotó: nepszava.hu)

Az utóbbi öt évben az ügyészség minden eszközt megragadott, hogy bizonyítani tudja a Fidesz politikai állításait, mely szerint a baloldali kormányzás alatt korrupciós, meg mindenféle nemzetellenes cselekmények történtek. Polt Péter és Budai Gyula együttes erőlködése ellenére, kevés sikerrel.

Nem lett sikertörténetük a Tábornok-pernek nevezett koncepciós eljárás sem. Ebben az ügyben bíróság előtt is bizonyítottan a Hegedűs Antal ügyész tábornok által vezetett katonai ügyészség részrehajlóan, az eljárási szabályokat semmibe véve, csak tisztességtelenül járt el. Ennek eredménye lett a vádlottak első fokú felmentése is, amely – jegyezzük meg a bíró nevét – dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes nevéhez fűződik. A másodfokú bíróság azonban hatályon kívül helyezte az ítéletet és új eljárást rendelt el, amelyet jelenleg a Debreceni Törvényszék folytat.

Az ügyészség végeláthatatlan eljárási szabálytalanságait e blogban már kiveséztem. A felelősöket feljelentettem, de úgy pattantam vissza az ügyészségről, mint a ping-pong labda egy erős lecsapás után. Az ügyész soha nem lesz ügyésznek a farkasa! Ők jogon kívül élnek, és azt hiszik, hogy bármit megtehetnek.

Persze, mint kötelességtudó NER polgár, minden nap elmondom magamnak, hogy csak én és tizenhét védő látja rosszul, és minden szabályos volt, minden szabályos volt… Egyelőre nem sok sikerrel. Nem tudom magamat meggyőzni.

Nehezen értem meg, hogy egy bűncselekmény elkövetésével meggyanúsított személy, tisztázatlan vádalku keretében tett feljelentése, mint egyetlen „bizonyíték” alapján hogyan lehetek a vádlottak padján? Nekem ez a „tisztességes eljárás” jutott.

Most a bíróságokon lenne a sor, hiszen tisztességes tárgyaláshoz van jogom a Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke szerint, de a jelenlegi bíróságot, a Debreceni Törvényszéket egyszerűen nem érdekli, hogy az ügyészség a nyomozás során betartotta-e az eljárási szabályokat vagy sem. Ha valaki jelzi a tárgyaláson az ügyészi törvénytelenséget, a hamis vádra való bírói kioktatása után megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Lassan már senki nem szól semmiért. Sem a vádlottak, sem a védők. Csak ülünk és nézünk ki a fejünkből.

Én persze nem hagyom magam, éppen ezért írásban kértem a bíróságot, hogy a Tábornok-per öt vádlottját tanúként hallgassa ki, mert a NER ügyészsége azt állapította meg, hogy a vádlottakat teljesen jogszerűen lehetett tanúként kihallgatni.

Kértem a bíróságot, ha az ügyészség jogi álláspontja ellenére mégis azt állapítaná meg, hogy a vádlottak tanúkénti kihallgatása fogalmilag kizárt, akkor a bíróság a vádlottak tanúkihallgatási jegyzőkönyveit ismertesse, és azokat okirati bizonyítékként értékelje.

Indokolásképpen előadtam, hogy „jelen ügyben (a továbbiakban Tábornok-per) a Budapesti Katonai Ügyészség a nyomozását lezárta, iratot ismertetett, és 2011. március 17. napján vádiratot nyújtott be a Fővárosi Törvényszékre.

A Központi Nyomozó Főügyészség 168/2011. ügyszámon jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt Juhász Ferenc és társa, dr. Fapál László II. r. vádlott (mint felbujtó) ellen nyomozást folytatott.

A Központi Nyomozó Főügyészség a Tábornok-perben közölt vádemelést követően, 2011. június és augusztus hónapokban tanúként hallgatta ki a Tábornok-per fent megjelölt vádlottjait, és arról faggatta őket, hogy kapott-e Juhász Ferenc honvédelmi miniszter vagy Fapál László államtitkár korrupciós pénzt.

2014. október 07. napján feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. A feljelentés elbírálására kijelölt Budapesti Nyomozó Ügyészség (Nyom. 1938/2014/I. számon) az iratok alapján a feljelentésemet elutasította. A határozat ellen bejelentett panaszomat – mint nem jogosulttól származót - pedig a Fővárosi Ügyészség utasította el.

A határozat indokolása szerint a vádlottak „tanúkénti kihallgatásukra történt intézkedés, valamint a nyomozási cselekmény foganatosítása a büntetőeljárási törvénnyel nem volt ellentétes. Önmagában az a tény, hogy ugyanezen személyek ellen egy másik ügyészség súlyos, korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt vádiratot nyújtott be a törvényszékre, nem jelenti azt, hogy kihallgatásuknak akadálya lett volna”. Az ügyészség az iratok alapján azt is megállapította, hogy a büntetőeljárásra a jogtalan hátrány okozási célzat hiányában került sor, így a feljelentést bűncselekmény hiányában kellett elutasítania.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség határozata azt is megállapította, hogy „A kérdésekre a tanúk korrupciós cselekményről nem számoltak be, O. János dandártábornok pedig e körben nem nyilatkozott”.

A vádlottak tanúként tett vallomása újabb bizonyítékként szolgál arra, hogy a terhemre rótt cselekményeket nem követtem el.”

A tisztességes tárgyaláshoz való jog birtokosaként várom, hogy a bíróság az iratot a tárgyaláson ismertesse és arra érdemi választ adjon!