A Tábornok-per tegnapi tárgyalásán megint beleshettem az ügyészek kulisszatitkaiba. Már említettem korábban, hogy meggyőződésemmé vált, hogy az egyetem után továbbképzésen vesznek részt derék ügyész kollégáink, ahol újabb és újabb módszereket tanulhatnak. Egy ilyen fogás egy új mértékegység bevezetése a katonai ügyészek részéről. A hanta. Egy hantáért büntetésenyhítés, kettőért előzetesből való szabadulás, háromért akár vádalku is járhatott.
N. Imre alezredest, a katonai ügyészek 8 hónapig tartották előzetes letartóztatásban. A Tábornok-per tegnapi tárgyalásán vallomást tett, amelyben beszámolt az ügyészség új módszeréről, amellyel bővíthető a Tábornok-per személyi köre miniszterekkel és államtitkárokkal, is.
Mindig megrendülve hallgatom az újabb és újabb vádlottakat, akik arról számolnak be a bíróságon, hogy személyi szabadságuk árucikké vált. A katonai ügyészek ugyanis, mint egy vásáron kínálták a szabadságot a gyanúsítottaknak és védőiknek egyaránt. Ellenértékként semmi mást nem kértek, mint egy jó hantát. Na, nem akárkikre. A Honvédelmi Minisztérium volt minisztereire vagy államtitkáraira.
Waltner Roland katonai ügyész, nyilvánvalóan hallott arról a természettudományi tényről, hogy a halnak van feje is, meg farka is. A feje meg még büdös is. Ebből kiindulva a katonai ügyész azt a következtetést vonta le, hogy a HM egy gazdálkodó szervezetétől a honvédelmi miniszterig kell eljutnia.
Én még úgy tanultam, hogy az ügyészség nem arra kapott felhatalmazást, hogy egy abszurd dráma koreográfiáját megírja. Egy ügyész ugyanis nem lehet koncepcionális alakítója egyetlen büntetőeljárásnak sem.
Nekem még azt tanították a jogi karon, hogy egy jogállamban a vádirat az egy komoly dolog, annak minden mondata bizonyítékokkal alátámasztott, és nem a tömegeknek szánt színdarab.
Én sokáig azt gondoltam, hogy az ügyészt nem illeti meg az a jog, hogy a nyomozás során maga ossza ki a szerepeket, hogy kiből lesz tanú, kiből lesz vádlott és ki az, akit még kihallgatni sem kell. Pedig így történt.
Csakhogy a szereposztás nem úgy alakult, ahogy azt az ügyészségi szóvivő anno 2010 tavaszán beharangozta. Az ügyészség szerint ugyanis egy gengszterszervezet nem létezhet miniszter vagy államtitkár nélkül. Hát, keresni kellett hozzá minisztert vagy államtitkárt.
„Egyetlen egy igazi okot találtam a vizsgált időszakban, hogy mi lehet a tényleges oka az előzetes letartóztatásomnak. 2010 októberében, amikor egy két perces kihallgatást követően megkérdeztem Waltner Rolandot, hogy mit akarnak tőlem, mivel az elmúlt négy hónap során nem bírtam rájönni, hogy mi az igazi oka az előzetes letartóztatásomnak.
Erre ő azt kérdezte, hogy tudok-e arról, hogy a HM előző szocialista vezetői (miniszterek, államtitkárok) kaptak-e visszaosztott pénzt. Mire azt válaszoltam, hogy személyesen nem is igazán ismertem, ezen magas rangú vezetőket. Erre, jelezte az ügyész, hogy akkor menjek vissza a Venyigébe gondolkodni (megjegyzés: Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet 3. sz. objektuma).
Aha, most már értem… Tehát, ez így működik. Ha megteszem azt a szívességet, hogy akár hamisan tanúzva beterhelem az „elmút nyóc év” vezető politikusait, vagy legalább elismerem, amivel beterheltek akkor nyílnak a rácsok (ahogy az ügyész ezután a kihallgatás után az ügyvédemnek mondta). Nem tettem meg ezt a szívességet. Ezért megbüntettek….” (N. Imre alezredes, VIII. r. vádlottja a Tábornok-pernek).
A Tábornok-per első, kaposvári előadása után a kép Debrecenben már iszonyúan lehangoló. A megismételt eljárást a teljes értelmetlenség, a tudatos irracionalitás, a passzivitás, és az ehhez kapcsolódó szorongás és bizonytalanság élmény jellemzi. Valóban egy abszurd dráma.
