Az önkény ellen megálmodott hatalommegosztás azt lenne hivatott biztosítani, hogy a közjónak megfelelő döntések szülessenek.
Ma Magyarországon a hatalmi csomópontokba vezényelt kollégisták és hűbéreseik végzik a politikai munkát. A kollégisták: a köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke, a kormányfő, a bírói és ügyészi hatalom letéteményesei, a NAV vezetősége ugyanazon érdekkör foglyai. Éppen azért lettek odatéve, hogy jogköreiket ne gyakorolják, ne fékként és ellensúlyként működjenek az állami szervezetrendszerben, hanem katalizátorai legyenek a bűnre szakosodott kormánytevékenységnek. Ezért valódi funkciójuk betöltésére alkalmatlanná váltak.
Úgy teszünk ebben az országban, mintha demokratikus jogállam lenne, holott nem az! A hatalommegosztás szervezeti és funkcionális értelemben létezik, látszólag olyan, mint egy valódi jogállam. Személyi értelemben azonban a hatalommegosztás csak látszólagos. Ugyanis a hatalmi csomópontok minden szegmensét a kollégisták vagy kedvenc tanáraik foglalták el.
Egyikük Polt Péter, a kollégisták egyik büntető-eljárásjogot tanító tanára. Vezetése alatt az ügyészség kettős rendeltetésű szervvé vált a NER-ben: egyrészt következetesen üldözi Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentései alapján az orbáni rendszer ellenfeleit, ügyeket produkál a rendszerszintű korrupció leplezésére. Másrészt meg kell akadályozniuk, hogy a kormányzópárt korrupciós ügyei eljussanak a bíróságokig.
Csak gratulálni tudok, eddig sikert sikerre halmoztak!
Sokszor megírtam már, de úgy tűnik nem elégszer. A kormányzat 2010-ben kezdődő nagy elszámoltatása semmi egyéb, mint annak leplezése, hogy a volt kollégisták az Európai Unió és a magyar állam valamennyi erőforrását – szervezetten, maffia módszerek alapján - maguknak kaparintották meg. Ne velünk foglalkozzanak az emberek, az a lényeg – gondolták. És meg kell adni, be is jött a számításuk!
A jobboldali sajtó kriminalizált, az ügyészség pedig vádolt. A kollégisták meg röhögve szereztek meg mindent maguknak és a haveroknak: uniós fejlesztési forrásokat, magánnyugdíj megtakarításokat, szolgálati- és rokkant nyugdíjakat, földeket és trafikokat. És ez csak a jéghegy csúcsa! Nem csak a meglévőt kollektivizálták maguknak, a kollégista-rablógazdálkodás az ország életéből legalább 20 évet előre ellopott!
Végre változnak az idők. Az ország lerablása mára mindenki számára nyilvánvalóvá vált, és az emberek félelme elkezdett oldódni. Bár élnek jogaikkal, egyelőre tüntetnek felháborodottságukban és csalódottságukban. Aztán majd visszaveszik életük és az ország irányítását is. Reményeim szerint ekkor helyre áll a jogállamiság is. Ahogy azt tanultuk, tanítottuk és működtettük is egykoron.
Vida (NAV) Ildikó, volt kollégista korrupciós ügyei miatt már újra jogállamról beszél a kormányzópárt, és az igazságszolgáltatás pártatlanságáról regél a Legfőbb Ügyészség. Mert baj van, mégpedig nagy a baj! Még hitegetik magukat, és az övéiket, hogy megoldható a probléma és csak a csőcselék fordult ellenük, de előbb-utóbb végük lesz.
Tudom, hogy amit velünk elszámoltatás ürügyén tett a kormányzat, az én és a családom élete egy pici pont a jogtalanság tengerében. Mégis. Pont az ilyen icipici pontokból épül fel, és tanulható meg az ellenállás joga, amit soha nem vehetnek el tőlünk, mert azt nem az állam adja, hanem emberi mivoltunkból fakad!
Háromszor kriminalizáltak, vettek minden alkalommal ujjnyomot, DNS-t, fényképeztek mindenféle szögből. Börtönbe zárattak. Bizonyítékok nélkül gyanúsítottak meg, vagy emeltek vádat. Azóta háromszor mentettek fel vagy éppen szüntették meg bűncselekmény hiánya miatt az eljárást. És még nincs vége.
A sorozatos jogtalanságok miatt nekimentem az ügyészségnek, bár tudtam, hogy ebben a kollégista rendszerben nem nyerhetek. De meg kell állapítanom, hogy valami az ügyészség berkein belül is történik, ugyanis korábban a látszatra sem adtak.
Most meg kell állapítanom, hogy a Legfőbb Ügyészség és az egész ügyészi szervezetrendszer elkezdett a látszatra adni! Vagyis az ügyészek az ügyészek által elkövetett bűncselekményeket látszólagosan elkezdték vizsgálni. Éjszaka az iratok alapján simán megálmodják a felsőbb utasításnak megfelelő, a nyomozás elutasításáról szóló határozat tartalmát. Nem számít az sem, hogy szakszerűtlenségükön röhög az ország büntetőjogászsága, nem számít, hogy végképp lejáratják magukat.
Még durvábbat mondok. Az éppen nyomozásra szakosodott ügyészségek egyszerűen nem hajlandóak nyomozni, ha ügyész követ el jogtalanságot!
Az ügyészség ezzel a magatartásával éppen nem az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat erősíti, hanem az állampolgári tehetetlenség miatt a zsigeri indulatokat szolgálja.
Történt ugyanis, hogy feljelentésemet a Legfőbb Ügyészség megküldte a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek annak elbírálására. A Budapesti Nyomozó Ügyészség a feljelentést áttette a Központi Nyomozó Főügyészségnek, mert a feljelentés ügyészt érintett. A Központi Nyomozó Főügyészség megküldte a Legfőbb Ügyészségnek, mely szerint ők nem kívánják magukat elbírálni, így a Legfőbb Ügyészség megint kijelölte a Budapesti Nyomozó Ügyészséget a feljelentés elbírálására. Erre írtam korábban, hogy azt a bizonyos végterméket lapátolják ide vagy oda. Jelen állás szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség kapta azt a nemes feladatot, hogy valami orbitális baromsággal megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. És elhitesse mindenkivel, hogy ami bűzt éreznek, az nem trágya-, hanem rózsaillat.
Nem adom fel, holott tudom, hogy feljelentésemet el fogják utasítani. A politikai feladatokat felvállaló ügyészeket a Legfőbb Ügyészség meg fogja védeni! Sebaj! Az elévülés újból megkezdődik…