Ahogy ígértem, ma megjelentetem szó szerint a Tábornok-per III. rendű vádlottjának vallomását, amelyet a megismételt eljárás második tárgyalásán tett. És még egyet ígérhetek: felülmúlhatatlan élményben lesz részük.
Igen tisztelt Debreceni Katonai Tanács!
Nem akarok viccet csinálni „az évszázad vesztegetési peréből”. Csupán rá kívánok világítani, hogy a vádirat rám vonatkozó része nem más, mint O. János konfabulációja. A konfabuláció a szakirodalomban kóros pontatlanság, a visszaemlékezés során az emlékek kiegészítése vagy cseréje nem valós, fantázia szülte elemekkel. A konfabuláció latin eredetű, szó szerinti jelentése „meseszövés”.
Most rátérnék az ellenem felhozott vádra tételesen, mondatonként:
„O. János ddtbk, I. r. vádlott, valamint II. r. vádlott között III. r. vádlott közvetítésével 2004. év végén, vagy 2005. év elején megállapodás jött létre, mely szerint az O. János ddtbk és I. r. vádlott által a különböző gazdasági társaságoktól visszakért összegek 50%-át átadják II. r. vádlottnak.”
E szerint a mondat szerint én voltam az az ember, aki közvetítettem azt a vád szerinti megállapodást, miszerint O. és L. urak az általuk visszakért pénzeket átadják Fapál úrnak.
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha valaki „közvetíti”, hogy majd „különböző gazdasági társaságoktól visszakért összegek 50%-át átadják”, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, soha nem közvetítettem O. János és L. Attila meg Fapál László között, ha igaz lenne ez a kitaláció, akkor sem lett volna ilyesmire szükség, hiszen a nevezett személyek együtt dolgoztak, nap mint nap találkoztak, és semmi szükség nem volt/nem lett volna közöttük közvetítésre.
(fotó: meska.hu)
Az én mesém így kezdődik: Piroska elmegy a nagymamához. Elmeséli neki, hogy a farkasok azt kérték tőle, bízza rájuk kosárkáját, mert majd abba beleteszik a valahonnan származó félvalamit és majd azzal megérkeznek nagymamához. Piroska megkérdezi a nagymamától, hogy jó lesz így, nagyi? Persze, kis unokám! Most szaladj vissza a farkasokhoz és mondd el nekik, hogy bármikor hozhatják a valaminek a felét.
„A létrejött un. 50 %-os megállapodás alapján 2005. év eleje és 2006 júniusa között összesen legalább 20,6 millió forintot több részletben legalább két alkalommal O. János ddtbk. és pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken I. r. vádlott III. r. vádlottnak adta át.”
E szerint a mondat szerint én – amikor nem is dolgoztam még a HM környékén sem – végül is kaptam összesen 20,6 millió forintot azzal a céllal, hogy azt adjam tovább Fapál Lászlónak.(Nem mellékes, hogy a nevezett időszakban a KBH utasítása okán Fapál László nem találkozhatott velem!)
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha valaki kapott valahol, valamikor, valahonnan származó 20,6 millió forintot azzal, hogy azt adja tovább egy harmadik személynek, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el.
A mese tehát így folytatódik: A farkasok végül meggondolták magukat és a félvalamit a kosárkákban végül nem a megállapodás szerint egyből a nagyinak vitték, hanem Piroskának, hogy majd inkább ő adja oda azt a nagyinak, de azt nem tudták, hogy Piroskát hol is találták meg.
„Amikor O. János ddtbk. legalább két alkalommal vitte a pénzt III. r vádlottnak, akkor a pénz átadására III. r. vádlott népligeti irodájában került sor.”
E szerint a mondat szerint O. János személyesen legalább két alkalommal adott át pénzt a Népligetben nekem a továbbítás szándékával.
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ismeretlen eredetű, ismeretlen mennyiségű pénzt egy megnevezett helyen, ámbár ismeretlen időpontban átad egy személy egy másik személynek, hogy azt adja tovább egy harmadik személynek, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, nekem soha senki nem adott át pénzt azzal, hogy azt adjam tovább valakinek.
Jöjjön a mese: Az egyik farkas végül rátalált Piroskára a sűrű és sötét Népligetben és a nála lévő félvalamit gyorsan neki is adta, annyira megörült, hogy ezt legalább két alkalommal megtette.
„III. r. vádlott részben O. János ddtbk.-tól, részben I. r. vádlottól átvett fenti összeget több alkalommal – pontosan meg nem állapítható körülmények között – tovább adta II. r. vádlottnak.”
E szerint a mondat szerint én a Népligetben O. Jánostól átvett ismeretlen mennyiségű összeget (a fenti összeg ugyanis ismeretlen) és L. Attilától átvett valamekkora összeget pontosan meg nem állapítható körülmények között tovább adtam Fapál Lászlónak.
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ismeretlen eredetű, ismeretlen mennyiségű pénzt, ismeretlen időpontban, pontosan meg nem állapítható körülmények között egy személy átad egy feltételezett másik személynek, amely átadását senki nem látott?! – mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el.
A mese folytatódik: Piroska gondolt egyet és elindult egy meg nem állapítható helyre, hogy meg nem állapítható mennyiségű félvalamiket odaadja a nagyinak. Sajnos a kosárkája a farkasoknál volt, ezért azt sem tudjuk megállapítani, hogy miben vitte a félvalamiket.
„2005. év közepén - pontosan meg nem állapítható időpontban - O. János ddtbk., I. r. vádlott és III. r. vádlott Táborfalván felkereste II. r. vádlottat.”
E szerint a vádirati pont szerint egyszer találkoztam Fapál Lászlóval, L. Attilával és O. Jánossal Táborfalván (itt fontos megjegyezni, hogy a helyszín O. János vallomásában változik.)
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ha négy ember találkozik valahol, mindenesetre én a vádiratban szereplő három emberrel nem találkoztam Táborfalván, sem máshol.
Fokozódik a mese tartalma: Piroska és a farkasok közösen is meglátogatták a nagyit.
„Táborfalván egy szórakozóhelyen négyen leültek beszélgetni, mely beszélgetés során II. r. vádlott – mivel kevesellte az 50%-os megállapodás alapján, a „visszaosztott” pénzekből jutott részesedését - közölte O. János ddtbk., I. r. vádlott és III. r. vádlott előtt I. r. vádlottal, hogy nem ezt ígérte.”
E szerint a mondat szerint a fenti négy személy beszélgetett, majd én és O. János hallottuk, hogy Fapál László azt mondja L. Attilának, hogy „nem ezt ígérted”.
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha négy ember egy egyébként meg nem határozható helyen beszélget, és az egyik hall valamit, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, nem találkoztam három emberrel sem Táborfalván, sem máshol, így nem is hallhattam semmit.
Közeledik a mese csúcspontja: Piroska és a farkasok és nagyi békésen beszélgetnek egy meg nem határozható szórakozóhelyen valahol az erdő mélyén és ekkor Piroska azt hallja, hogy nagyi dorgálja az egyik farkast, hogy bizony, bizony nem lakott jól a félvalamikkel.
„2006. év elején - pontosan meg nem állapítható időpontban – III. r. vádlott – mivel nem ért rá – arra kérte O. János ddtbk-t, hogy az un. 50%-os megállapodás alapján a pénzt személyesen ő adja át II. r. vádlottnak.”
E szerint a mondat szerint én nem értem rá, ezért megkértem O. Jánost, hogy a „PÉNZT” ő adja át Fapál Lászlónak. Kérdésként merül fel, hogy ha O. János is át tudta adni a pénzt közvetlenül Fapál Lászlónak, akkor korábban miért volt rám ehhez szükség, sőt, mint ahogyan azt már korábban említettem, a KBH-s ellenőrzés után a közelébe sem mehettem Fapál Lászlónak.
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha valaki nem ér rá – akár pénzt – elvinni valahova, ezért megkér arra valaki mást, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, soha nem kértem meg O. Jánost, hogy helyettem végezzen el bármit is.
A mesemű csúcspontja: Történt egyszer, hogy Piroska nem ért rá meglátogatni a nagymamát, ezért az egyik farkast kérte meg, hogy látogassa meg és vigyen neki félvalamit.
„A pénzt – összesen 12 millió forintot – pontosan meg nem állapítható arányokban O. János ddtbk., I. r. vádlott és III. r. vádlott gyűjtötték össze.”
E szerint a mondat szerint az O. János által Fapál Lászlónak személyesen elvitt pénz 12 m ft volt, melyet hárman, O. János, L. Attila és én gyűjtöttünk össze. E szerint a mondat szerint valamennyit végül magam is gyűjtöttem Fapál Lászlónak, ami azért értelmezhetetlen, mert maga O. János is csak azt állítja, hogy az én szerepem az volt, hogy az általa és L. Attila által összegyűjtött pénz felét vigyem el Fapál Lászlónak, ennek tükrében nem tudom, nálam mi és hogyan gyűlt volna össze.
Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ha valakinél valamennyi pénz összegyűlik, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, soha nem gyűjtöttem sem Fapál Lászlónak, sem másnak pénzt.
A mese happy endje: Piroska végül megelégelte, hogy éhezik a nagyi, ezért ő maga is elkezdett gyűjteni félvalamiket, hogy a farkasok többet vihessenek a kis kosárkájukban. A nagymama azóta is boldogan él, kamrájában egymás mellett állnak a félvalamik.
A mese később azzal folytatódik, hogy az összegyűjtögetett félvalamiket az egyik farkas maga vitte kis kosárkájában a nagyihoz, de a nagyi épp nem volt annyira éhes, ezért megosztotta a félvalamiket egy honvédelmi miniszterrel. Csak hát a nagyi körültekintőbb volt és kosárka helyett egy piros italos dobozba tette át a félvalamiket, nehogy útközben szétmarcangolja valami farkas…de ez már egy másik mese.
Nos, kedves Olvasóim, ez után a kis esti mese után kíváncsian várom a folytatást november 25-én Debrecenben.
