Feljelentésemre, amelyet ismeretlen ügyészek ellen tettem, megérkezett a válasz. Természetesen elutasították. Újra bebizonyosodott, hogy az ősi mondás igaz: Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.
Most, hogy az ügyészek elleni feljelentésemet élből elutasították az ügyészek, röviden ki kell tekintenünk az intézményre, amely közel 70 éve változatlanul működik. Szocialista ügyészségként a párt ökleként jött létre. Képviselte a vádat az 50-es évek koncepciós pereiben, tevékenyen részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharc megtorlásában. Majd a kádári érában közvetlen pártirányítás alatt működött tovább, és annak megszűnte után is, változatlan mentalitással és struktúrával élte meg a rendszerváltást, sőt a 2010-es fülkeforradalmat is. Az illiberális demokrácia időszakában pedig a Központi Nyomozó Főügyészséget helyezték direkt pártirányítás alá, legalábbis tevékenységük erre enged következtetni.
Lássunk egy tipikus példát, amely érzékenyen érinti a jobboldali érzelmű publikumot is. Belegondoltak abba, hogy ez az ügyészség a 2006-os események után a rendőrökre támadó személyeket vádolta meg, s juttatta előzetesbe, majd akár börtönbe is? Majd a semmisségi törvény után mindenfajta kétség nélkül a rendőröket vegzálta, és állította bíróság elé?
Sokszor megírtam, hogy Visinszkij szelleme továbbra is ott van az ügyészségen, és éppen ezért nem fogják megúszni majd egy kisebb reformmal. A teljes nyomozati, vádképviseleti, felügyeleti és egyéb jogosítványaikat újra kell gondolni, és bírósági kontroll alá kell helyezni.
Mert az nem lehet, hogy egy szerv azt csinál, amit akar. Az nem lehet, hogy már a bíróknak is félniük kelljen az ügyészek tevékenységétől. Azt csinálnak, amit akarnak, illetve, amire utasítást kapnak: vagy eltusolják a bűncselekményeket, vagy vádat koholnak, s embereket így tesznek tönkre. Hogy csak a két végletet említsem.
Pedig magának a kormányzópártnak is érdeke lenne, hogy olyan ügyészséget működtessen, amely maradéktalanul betartja a törvényeket. Csak olyan ügyészek dolgozzanak, akik tényleg a törvényesség őrei. Nem tudom, miért gondolja a Fidesz vezetése, hogy ez a prostituálódott ügyészség, ha egyszer úgy alakul (esetleges kormányváltás esetén), nem fog azonnal lecsapni rájuk?
2014. szeptember 30. napján posztolt, 188. bejegyzésemben még azzal biztattam magam, hogy a Tábornok-per ügyészei elleni büntető feljelentésemet az ügyészség élből nem utasította el, sőt a jogállamiság szikráját is felfedezni véltem a Legfőbb Ügyészség határozatában. Aztán be kellett látnom, hogy tévedtem. Amikor ezt a blog bejegyzést írtam, a feljelentésem elutasítását már aláírták, csak 20 nappal később kézbesítették.
Történt ugyanis, hogy a Legfőbb Ügyészség a 2014. szeptember 01. napján postára adott feljelentésem alapján 2014. szeptember 18. napján határozatában – a Központi Nyomozó Főügyészség helyett - a Budapesti Nyomozó Ügyészséget jelölte ki a feljelentésem elbírálására. A kijelölt ügyészség pedig mintegy 4 munkanap alatt beszerezte az iratokat, azokat tanulmányozta és még 12 oldalas elutasító határozatot is írt.
(fotó: veszprzoo.hu)
Megjegyzem, 4 nap alatt elolvasni sem lehet az iratokat. Sem engem, mint feljelentőt, sem a többi sértettet nem hallgatta ki tanúként az ügyészség, ami az ügyészségi gyakorlat szerint alapkövetelmény.
A határozat szerint vagy a bűncselekmény, vagy annak gyanúja hiányzik.
Panaszt a határozat ellen csak a 2010. december 03. napján 06.00-kor a lakásomról való ügyészi elhurcolás ellen jelenthetek be, de az sem volt bűncselekmény az ügyészség szerint. Az indokolás szerint a hajnalban megjelenő két ügyész szóban idézett (sic!), én meg eleget tettem az idézésnek, velük mentem. Annak pedig ne tulajdonítsunk jelentőséget, hogy szóban idézni a büntetőeljárási törvény szerint csak a hatóság előtti személyes megjelenés alkalmából történhet. Holott nem én jelentem meg az ügyészségen, hanem ők jelentek meg az én lakásomon. Még azt is megkaphatom a panasz elutasításakor, hogy a nyomozó ügyészek éppen a lakásomat jelölték ki a nyomozó hatóság székhelyéül, és ezért volt szabályos a szóbeli idézés.
Hivatalossá tett panaszomat a következő bejegyzésben teszem közzé. Várom a feljelentésem harmadik és negyedik kiegészítésének elutasító határozatait is, ami már bizonyosan aláírtak csak még nem kézbesítettek.
Tulajdonképpen örülnöm kellene. Sőt, panaszkodni sincs okom. Az ügyészek meg is vádolhattak volna hatóság félrevezetésével, hamis váddal, hamis tanúzással, vagy valamilyen állam elleni bűncselekménnyel. Úgy tűnik, ezt egyelőre megúsztam. Bár előre a medve bőrére már régen nem iszom. Jöhet még egy gyanúsítotti idézés is. Postán. Mert ha megint lakásról idéznek szóban, akkor közlöm, hogy rájuk csapom az ajtót. Kezekre és lábakra vigyázni szíveskedjenek!
Mindegy. A minimális célt elértem: az elévülés megszakadt és újból megkezdődött. Tehát újabb öt év áll annak a rendelkezésére, aki egyszer úgy gondolja, hogy a Tábornok-per nyomozása során elkövetett bűncselekmények miatt rendet kell tenni az ügyészségen és főként a fejekben. Az időmúlás nyomatékos enyhítő körülmény. A politikai játszmákban való részvétel viszont súlyosító.