Egy jó sztoriban mindig kell egy nem várt fordulat. De ez most is elmaradt. A szereplők felsorakoztak és a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, dr. Nagy László hadbíró ezredes vezetésével a mai napon megkezdte a Tábornok-per 2.0 tárgyalását.
A katonai tanács tárgyal (fotó: hajdupress.hu)
Az érdeklődő Hírtv nézők közül változatlanul csak az én képemet és hangomat láthatják, hallhatják, mert egyedül én vállaltam a nyilvánosságot.
A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa egy éves maratoni tárgyalást követően már felmentett a katonai ügyészek vádja alól, azonban a II. fokú bíróság elrendelte az eljárás megismétlését. Álláspontja szerint a korábbi, első fokú bíróság tévedett, amikor O. János tábornok vallomását teljes egészében kizárta a bizonyítékok közül. Holott a katonai ügyészek nem teljesen, csak részben vezették az orránál fogva és késztették olyan vallomás megtételére, amely nem volt teljes egészében törvényes. Tehát a „vallomás” bizonyos részei felhasználhatók lehetnek, feltéve, ha O. tábornok nem állt kényszer és fenyegetés alatt. De ezt már a Debreceni Törvényszéknek kell kiderítenie, miként azt is, hogy O. tábornokot a vallomása megtétele előtt begyógyszerezték-e vagy sem.
A katonai tanács tagjainak bemutatása után a bíróság visszaegyesítette két vádlott ügyét az alapügyhöz. A tanács elnöke ismertette a másodfokú bíróság végzésében foglaltakat, majd felszólította az ügyészeket, hogy nyilatkozzanak a vádiratról. Fenntartják, nem tarják? Módosítják, vagy sem? Az ügyész urak, Waltner alezredes és Mihalik százados kisebb szövegértési problémákkal küszködve ezt úgy értették, hogy fel kell olvasniuk felváltva az egész vádiratot.
Itt meg kell állnunk egy szóra, mert ez az ügyészi magatartás megrökönyödést keltett a megjelentekben. Dr. Ifkovics Béla hb. ezredes a felmentő rendelkezés indokolásakor már egyszer kifejtette, hogy a vádirat alkalmatlan volt az ügy tárgyalására, de nem dobta vissza a vádiratot kiegészítésre és pontosításra, hanem lehetőséget adott az ügyészeknek, hogy bizonyítsanak.
Ehhez képest a katonai ügyészek – váltott lovakon ülve – szó szerint felolvasták az egyszer már megbukott vádiratot. Még a ténybeli tévedéseiket sem voltak hajlandók korrigálni! Holott erre a büntetőeljárási törvény lehetőséget adott volna. Pedig tisztában kell lenniük azzal, hogy a vádirat bizonyítékrendszere nem támasztja alá a vádirati hibáktól hemzsegő állításokat. Ha más alapján nem, akkor az első bírósági bizonyítási eljárás alapján rá kellett volna már jönniük, hogy kellene az a nem várt fordulat.
Tehát presztízs okokból megismételték azt, ami egy büntetőeljárást egyszer már tragikomédiává változtatott: a „pontosan meg nem állapítható körülményeket”, „a közelebbről meg nem határozható időpontokat”, az „ismeretlen eredetű összegeket”. A vádirati valótlanságokon sem változtattak egy fikarcnyit sem, akkor sem, ha annak ellenkezőjére okirati bizonyíték került csatolásra az első eljárásban. (Pl. az állítólagos postásom nem is dolgozott a „közelebbről meg nem határozott időpontban” a HM-ben.)
Ez persze azt is jelenti, hogy a bíróságnak először a vádtól eltérő tényállást kell megállapítania, aztán jöhet csak majd a jogi minősítés.
A kegyelemdöfés az volt, amikor erre a vádiratnak nevezett kommunikációs tákolmányra senki sem tett észrevételt, és senki nem kérte a nyomozás során sorozatosan törvénytelenségeket elkövető ügyészek kizárását. De minek is? Egyszer már hülyét csináltak magukból, megvan az esélye az újabb lebőgésnek.
A lektor ügyészek felolvasó délelőttje után nyilatkoztam a bíróságnak: nem követtem el bűncselekményt, vallomást kívánok tenni és a bíróság, valamint az ügyészség kérdéseire is válaszolok.
A vádlottak közül ketten (közöttük O. tábornok!), nem fog vallomást tenni, így a vele való szembesítésem is elmarad. Már megint!
A bíróság semmit sem elkapkodva, megfontoltan 2014. október 08. napján 09.00-kor folytatja munkáját. Addig vádlottak és vádlóik gondolkodhatnak a nem várt fordulaton, hátha izgalmasabbá tehetik ezt a szappanoperát.
