Úgy tűnik, a lakás-ügyben eljáró Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei (merthogy kettő volt: a nyomozó ügyésznő civil, a perben eljáró ügyész viszont katona volt) az állami impériumból eredő hatalmukat politikai célok megvalósítására használták fel. A nyomozás kezdetétől az ítélethozatalig szörföztek a jogszabályok között, hogy kiszolgálják a jobboldali médiumok bulvár igényeit. Aztán jött egy óriási hullám, s a szörfözésnek a bíróságon bukás lett a vége.
Történt mindez 2014. február 28. napján, amikor is a Pesti Központi Kerületi Bíróság Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és volt államtitkárát, vagyis engem minden vád alól felmentett.
A mai napig érthetetlen számomra, hogy a bizonyítás során az ügyész miért olyan okiratokat csatolt be, és miért olyan tanúk kihallgatását kérte, akik nem a vádhatóság, hanem a vádlottak és védők jogi álláspontját támasztották alá. Még csak egy hamis tanút, vagy egy börtönben lévő „együttműködő” gyanúsított hazug vallomását sem vonultatták fel, miként azt politikai természetű ügyekben – a jobboldali közönség idegeinek borzongatására - már többször eljátszották.
Az ügyészség kezdetben úgy látta, hogy közigazgatási államtitkári tisztség betöltése alatt nem is voltam katona, így katonaként nem is kaphattam szolgálati lakást. Mikor felvilágosítottam a civil ügyésznőt a katonai jogszabályokról, elismerték, hogy szolgálati viszonyban álltam, de szerintük nem katonaként, hanem állami vezetőként kaptam lakást. Aztán megint jött egy fordulat, hogy én nem szolgálati lakást kaptam katonaként, hanem állami vezetőként vezetői lakást egy kormányrendelet alapján. Aztán később azt mondták, hogy a szolgálati lakásom volt vezetői lakás egy HM rendelet alapján. Végül a lakásjogszabályokat – saját bevallása szerint - a tárgyaláson tanuló katonai ügyész azt állította a vádbeszédében, hogy nem volt törvénytelen szolgálati lakásom kiutalása és későbbi megvásárlása sem, de más szabályt is alkalmazni lehetett volna.
Nézzük, mit mondott a bíróság:
„A vádlottak mellett a védők is kifogásolták azt – tulajdonképpen a gyanúsítás közlése után folyamatosan – hogy maga az ügyészség is bizonytalan volt abban, hogy a vádlottak milyen szabályokat szegtek meg egyáltalán, mert – ahogy ezt a II. r. vádlott védője (megjegyzés: dr. Dezső Antal ügyvéd) a védőbeszédében igen szemléletesen fogalmazta meg – az ügyészség a nyomozás során és a bírósági szakban is „szörfözött” a jogszabályok között és mindvégig következetlen volt abban, hogy mely vagyonkezelői előírások, illetve mely jogszabályok megszegését rója a vádlottak terhére.
…A védők szerint az ügyészség konkrét jogszabályszegés megjelölése helyett mindvégig csupán különböző alternatívákat közölt, de soha nem mondta meg azt, hogy mi írta elő konkrétan, hogy azokat, vagy kizárólag azokat a szabályokat kellett volna kötelezően alkalmazni, amelyet az ügyészség a vádban megjelölt és emiatt végül az ügyész nem tudott eligazodni saját logikájában sem.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján végül maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlotti és védői érvelések a helytállóak.”
(fotó: bevezetem.hu)
A bíróság megjegyezte azt is, ha az ügyészség a lakáskiutalást tekinti jogellenesnek, akkor az már elévült a nyomozás elrendelésekor, másrészt, akkor katonai büntetőeljárásnak lett volna helye. Egy szolgálati lakáskiutalás pedig nem lehet hűtlen kezelés – jegyzem meg halkan - mert vagyoni hátrány objektíve nem következhetett be.
„Ha viszont a vádhatóság ezt az aktust önmagában még nem értékelte olyan kötelezettségszegésnek, amely vagyoni hátrányt okozott volna, azt már végképp nem tekinthette volna annak, hogy a II. r. vádlott (megjegyzés: dr. Fapál László) egy jogszerűen juttatott szolgálati lakás elidegenítését ugyanazon jogszabály – HM rendelet – alapján kezdeményezte, mint amelynek alapján a lakáshoz juttatás alól jogszerű felmentést kapott.”
A bíróság megállapította azt is, hogy téves az az ügyészi állítás, hogy a szolgálati lakásom vezetői lakás lett volna.
„Ezt a lakást ugyanis külön jogi aktussal vezetői lakássá kellett volna minősíteni (ami soha nem történt meg), ráadásul nem is akkor, amikor azt bérbe adták dr. Fapál Lászlónak, hanem már azt megelőzően: akkor, amikor a lakást a HM megvásárolta és lakásgazdálkodási körbe vonta, de ez az eljárás nem a honvédelmi miniszter feladata lett volna.”
Az ügyészség ugyan nem indítványozta, de a bíróság megvizsgálta a vádtól eltérés lehetőségeként a hanyag kezelés bűncselekményének esetleges fennállását.
„Juhász Ferenc alappal bizakodhatott, továbbá eljárásának a jogszerűségében arra figyelemmel is, hogy a kettős jogállású személyek lakáshoz juttatása során korábban is az volt a HM-nél követett gyakorlat, amelyet dr. Fapál László lakáshoz juttatásakor alkalmaztak. Erre tekintettel a bíróság álláspontja szerint nemcsak a hűtlen kezelés, hanem a hanyag kezelés sem valósult meg.”
Ha az ügyészek szörfleckéket vettek volna először és csak utána szálltak volna vízre… Akkor vádat sem emeltek volna. Egy normális országban. Ma azonban a Nemzeti Együttműködés Rendszerében másként mennek a dolgok az igazságszolgáltatás területén is. Na, ott még nem tartunk, hogy az ítélet előbb születik meg, mint a vádirat, de az irány az kétségtelenül erre mutat.
Ha azt kérdezik, hogy miként volt pofájuk vádat emelni, akkor csak annyit mondok, és rögtön megértik: az Orbán kormány nevében eljáró Budai Gyula leszámolási biztos jelentett fel, a házi ügyészség pedig teljesítette kötelességét. Ennyi. Meg két tönkretett ember. És ez lakás nem a Pasa Park.
