Van egy jó hírem jobbra és balra is.
Mindazok, akik úgy töltöttek be állami vezetői tisztséget (közigazgatási és helyettes államtitkárok) vagy a Kormány, illetve a miniszterelnök döntése alapján államtitkári juttatásokra voltak jogosultak (országos parancsnokok és helyetteseik), hogy közben szolgálati jogviszonyban is álltak és szolgálati lakásukat megvásárolták, egyelőre megnyugodhatnak. Az ügyészség elvesztette – első fokon – azt a pert, ami lehetővé tette volna, hogy tőlük is visszavegyék a részükre jogszerűen kiutalt, majd kedvezményesen megvásárolt szolgálati lakásaikat.
Persze mindannyian tudjuk, hogy valójában eddig sem volt félni valójuk, mert az ügyészséget nem az állami vagyon megóvásának nemes szándéka vezette. Meg aztán saját embereikre is lőni kellett volna. A célszemélyek gondosan ki lettek választva. Az idő pedig telik, az elévülés meg folyik.
Az elszámoltatási paródia egyik fontos állomása volt a lakás-ügy, ahol Budai Gyula feljelentése alapján a Központi Nyomozó Főügyészség egy minisztert és egy államtitkárt vádolt meg bűncselekmény (hűtlen kezelés) elkövetésével. A bíróság első fokon a vádlottakat felmentette, és ítéletében megállapította, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt közigazgatási államtitkár nem követett el bűncselekményt.
A megvádoltak (fotó: magyarhirlap.hu)
Az ügy azért vérlázító, mert a szakminiszter, Hende Csaba is úgy látta, hogy nem követtünk el törvénybe ütközőt, sőt, maga a feljelentő, Budai Gyula is úgy látta, hogy a „formális jogszabályi előírások betartásával” követtünk el bűncselekményt, ami azért lássuk be, nonszensz.
Aztán az ügyészség „nyomozott”. Kitapinthatóvá vált a politikai koncepció. A viszkis dobozos ügyet igyekeztek összemosni ezzel az üggyel, többek között tanúként hallgattak ki több olyan személyt, akik akkor már a Tábornok-per vádlottjai voltak. De nem a lakás- ügyről kérdezgették őket, hanem arról, hogy kapott-e Juhász Ferenc vagy Fapál László vesztegetésből származó pénzt. Majd az ügyész – vélelmezhetően - a jelen lévő Magyar Nemzet című napilap (alias Haraszti Gyula) és Hír Tv tudósítóinak kedvéért a tárgyaláson is kérte e tanúk vallomásának felolvasását, amit a bíróság viszont elutasított. Hozzá teszem zárójeles megjegyzésként, a lakás-ügyről egyikük sem tudott érdemben semmit sem mondani. A legviccesebb az a vallomás volt, amelyikben a tanú közölte, hogy ő az újságban olvasta, hogy én szolgálati lakást vásároltam. Természetesen azt is elmondták, hogy ők nem tudnak semmilyen vesztegetésről. Tehát a bíróság - szerintem - csak nem akarta tovább égetni a vádhatóságot, ezért nem engedte felolvasni ezeket a tanúvallomásokat.
Aztán jött a vádemelés, ami olyan jóra sikeredett, hogy a bíróság első körben visszaadta az ügyészségnek kiegészítésre, azzal, hogy szíveskedjék már megjelölni a megsértett jogszabályokat, meg az elkövetési magatartásokat, mert az nem derült ki a vádiratból. A vádirat kiegészítésével sem mentünk sokra, még nagyobb lett a káosz az ügyben.
Az ügyész (fotó: Deák Zoltán)
Az ügyész a tárgyaláson is állandóan lavírozott a megsértett jogszabályt illetően, ami miatt sokszor azt sem tudtuk, hogy mi ellen is kellene védekeznünk. Végül a vádbeszédben az ügyész már arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden rendben volt ugyan, de nem azt a szabályt kellett volna alkalmazni, hanem másikat. Hogy miért? Csak – az ügyész indoklása szerint.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság aztán 2014. február 28. napján minden vád alól felmentett bennünket.
A bíróság (fotó: Deák Zoltán)
Az ítélet az ügyész fellebbezése miatt nem emelkedett azonnal jogerőre. Az ügyben majd a Fővárosi Törvényszék hozza meg a végleges döntést. Idézést még nem kaptam, de figyelem a Magyar Nemzetet, hátha ők hamarabb tudják meg, hogy mikor lesz tárgyalás, mint én.
A bíróság írásbeli ítéletének indokolása múlt héten megérkezett. Ígéretemhez híven, mely szerint nem csak törekszem, hanem tényszerűen írom le a vádhatóság ámokfutását és ezzel hányattatásunk történetét, most több posztban is az ítéletből fogok idézni.
„A bíróság a lakáselidegenítés kapcsán azt állapította meg, hogy Juhász Ferenc I. r. vádlott a dr. Fapál László által bérelt lakás elidegenítésre történő kijelölésekor a jogszabályban foglalt kötelezettségeket nem szegte meg, az eljárás során a reá vonatkozó 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet szabályait betartva járt el, és olyan szándék sem vezette, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak vagyoni hátrányt okozzon. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely egyértelműen arra kötelezte volna Juhász Ferenc I. r. vádlottat, hogy a kettős jogállású – szolgálati viszonyban álló katona és állami vezető – dr. Fapál László II. r. vádlott lakáshoz juttatásakor, illetve a lakás elidegenítésekor ne a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet, hanem az állami vezetői juttatások jogosultságának feltételeiről szóló 131/1887. (VII. 24.) Kormányrendelet szabályait alkalmazza.
A bíróság azt állapította meg, hogy Juhász Ferenc a lakás elidegenítésekor mérlegelési jogkörében eljárva az SZMSZ-ben (megjegyzés: Szervezeti- és Működési Szabályzat) és a 6/1994. (IV. 30.) HM rendeletben előírt eljárást betartva, az előterjesztők javaslatait figyelembe véve hozott döntést, amely nem tekinthető jogszerűtlennek, így ezzel a magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. Azt állapította meg továbbá, hogy dr. Fapál László semmilyen bűncselekmény elkövetésére nem bírta rá Juhász Ferenc I. r. vádlottat, és ő maga sem követte el a vádban terhére rótt bűncselekményt.”
Folytatása következik.
