Lassan a Kolosszeumban érzem magam, ahová éhező fenevadak elé dobtak a zemberek szórakoztatására, és a tét nem a győzelem, hanem a túlélés. Túlélni ezt a velejéig rohadt politikai rendszert, amit ma orbánizmusnak hívnak. Túlélni a sorozatos megaláztatásokat, a katonai ügyészektől elszenvedett leplezetlen üldöztetést, a jobboldali sajtó egyoldalú, primitív, hazug és álszent tudósításait. Megakadályozni ennek a diktatórikus rendszernek a konszolidációját, a magam módján tenni azért, hogy ilyen világ soha többé ne legyen a nekem is hazámnak tartott Magyarországon. Akkor is, ha a mai Magyarországnak a képviselői kivetettek magukból, akkor is, ha hangomat csak kevesen hallják meg.
Nem vagyok feljelentő típus. Soha senkit nem jelentettem fel, de van úgy, hogy elpattan egy húr és az ember azt gondolja, hogy vannak még tisztességesen működő ügyészségek, aztán megteszi, amire rákényszeredett. Majd belátja, hogy tévedett. Nem is kellett volna hinni benne, mert éppen a jóhiszeműség és a tisztesség hiányzik a jelenlegi rezsimből.
Persze a katonai ügyészeknek csak arra van fülük, azt hallják meg, hogy mit csahol a Fidesz elnöksége. Mert az elnökség – mint tartják magukról - Magyarország, ezért nem piszkíthatták be a kezüket, az biztos! Kellettek az olyan „aranyemberek” a kereszténydemokrata kormányzás jegyében, mint Budai Gyula és tettestársa Papcsák Ferenc, akik a politikai irányvonalat biztosították. Azóta az egyikükről nemrég kiderült, hogy a rokonainak oszt állami földeket, a másikról meg az, hogy korrupció gyanújába keveredett keverték.
Ezek a hű komisszárok kormánybiztosként még idegen – barát felismerő rendszert alkalmaztak (nehogy véletlenül jobbra vagy balra olyan személyre lőjenek, akinek az elnökség valamelyik tagja immunitást adott) és a maffiakormány leplezésére gyártották a feljelentéseket ezerszám, amire másnap már nyomozást rendeltek el az ügyészek. És örült a nép! Haj, de örült…
Mindez persze nem történhetett volna meg, ha ügyészeink nem változtatnak korábbi magatartásukon. 2002-ben Keller László szoci elszámoltató fideszes visszaélések miatti feljelentéseit alapos gyanú hiányában rendre elutasították (elég, ha csak a síkapunak álcázott stadion beléptető rendszerekre gondolunk, aminek mára már nyoma veszett, a síkapukat is eltüntették). Budaiék feljelentéseit viszont habozás nélkül, elsőre vagyis blikkre befogadták. Ezzel a Központi Nyomozó Főügyészség a korábbi politikai semlegességét elveszítette és a politikai ellenfelekkel való leszámolás elsődleges eszközévé vált.
Szóval, hogy belekezdjek, az idén nyáron megelégeltem, hogy a katonai ügyészek – 50-es évekbeli elődeik nyomdokain járva - mondva csinált indokokkal büntetőeljárásokat indítanak ellenem, ezért a stempli üggyel összefüggésben, 2013. július 24. napján feljelentést tettem Polt Péter legfőbb ügyésznél a Honvédelmi Minisztérium és/vagy a Központi Nyomozó Főügyészség állományába tartozó ismeretlen tettes ellen hivatali és/vagy más bűncselekmény miatt.
A feljelentésemben bátorkodtam kifejteni, hogy elképzelhetetlen számomra, hogy a Honvédelmi Minisztériumból iratok vesszenek el, vagy a HM szervezetét és működését biztosító alapdokumentumok hiányozzanak. Tessék megkeresni azokat! – biztattam az ügyészeket. Azt vélelmeztem, ha a HM biztosította az iratokat, akkor a katonai ügyészeken keressék, ha meg a HM nem biztosította, akkor azt vizsgálják meg, hogy ott ki tüntette el az iratokat, hogy nekem jogellenes hátrányt okozzon. A mai világban joggal feltételezem, hogy bármi, még egyszer BÁRMI megtörténhet. Mivel minden csak elhatározás kérdése, és az egész ország a „Merjünk nagyot álmodni!” terv végrehajtását szolgálja.
Aztán a nyári meleg, a légkondi hiánya, no meg a szabadságolások miatt - gondolom én - a Legfőbb Ügyészségről arról értesítettek, hogy a Központi Nyomozó Főügyészséget is érintő feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja majd ki, addig álljak fél lábon és rágjam tövig a körmeimet. Tehát a feljelentett kivizsgálja magát. Igen, ez így jogállami megoldás. Persze minek itt óberkodni, ha az eredményt már előre tudják. Nem mindegy, hogy ki írja le? Ekkor már rosszat sejtettem.
Aztán a holló nem vájta ki a holló szemét, és 2013. szeptember 11. napján a Központi Nyomozó Főügyészség a feljelentésemet elutasította alapos gyanú hiányában. A katonai ügyész kifejtette, hogy a határozat ellen panasznak nincs helye, mert nem vagyok sértett.
Ezen aztán igen csak begorombultam. 2013. október 07. napján panaszt jelentettem be a legfőbb ügyésznél. Rámutattam, hogy a feljelentéssel összefüggésben a katonai ügyészek csak a Központi Nyomozó Főügyészséget, és a hivatali visszaélés alapos gyanúját vizsgálták, de a határozat nem terjedt ki a feljelentésben szereplő Honvédelmi Minisztériumra és az üggyel esetlegesen felmerülő más bűncselekmény alapos gyanújára (pl. mentő körülmény elhallgatása).
Már körmöm sem volt a sok rágástól, úgy izgultam, amikor megkaptam 2013. november 05. napján a legfőbb ügyészségen dolgozó katonai ügyésztől a pofámba azt, hogy panaszomat – indokolás nélkül – elutasítja. Ugyanaz a katonai ügyész, aki stempli ügyben felülvizsgál, tesz, vesz, intézkedik (pl. nyomozási határidőt hosszabbít). Ez a tény önmagában azért érdekes, mert a Központi Nyomozó Főügyészség már mindent felderített és maga zárta le a nyomozást. Tehát az a személy vizsgálta ki a panaszomat, aki ellenem gyártja vagy gyártatja a Központi Nyomozó Főügyészségen a bizonyítékokat a stempli ügyben. Meg kell, hogy mondjam, ehhez már tényleg pofa kell!
A határozatban dogmatikailag ki lettem okosítva, hogy a hivatali visszaélésnek nem lehetek sértettje, mint természetes személy. Nem is természetes személyként gyanúsítottak meg stempli ügyben, hanem mint a HM volt közigazgatási államtitkárát (aki köztudomásúan hivatalos személy volt és most is az) és azokat az iratokat keresem, ami hivatali tevékenységem alatt született, sőt azokat, amelyeket én írtam alá, vagy éppen kiszignáltam másokra érdemi döntés előkészítés céljából.
A határozat a panaszomat tehát nem merítette ki, de nincs jelentősége, mert továbbiakban nem panaszkodom. Persze eljátszadoztam azzal a gondolattal is, ha a Magyar Hírlap címoldalán jelent volna meg a feljelentésem, akkor mennyivel egyszerűbb lenne az életem, mert a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője azonnal nyomozást rendelt volna el a cikk hatására… Azonban, mint a nemzet testén kívülre helyezett (nem fideszes) személy tudomásul veszem, hogy panaszjogom valójában nincs, mert tartalmi értelemben úgy sem foglalkoznak vele. Végül bocsánatot kérek a magas méltóságú ügyész uraktól, hogy zaklatni mertem őket.
Van éppen elég dolguk szegényeknek…. Bizonyosan Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester által elnyert közbeszerzéseket világítják át és nyomoznak hűtlen kezelés miatt, hogy miként lehetséges állami forrásokból 3 év alatt 7 milliárd forintnyi vagyont összeszednie egy gázszerelőnek. Tehát nem terhelem őket az én pitiáner problémámmal. Éljen a NER!
