A bírósági felmentő ítéletre sok jel utalt, azon kívül persze, hogy nem követtem el bűncselekményt: felgyorsult a vádemelés a lakásügyben, amiben két éve nyomozott az ügyészség. Olyan HM-ügyekben hívtak be tanúkat, és kérdezősködtek felőlem, amelyekben egy évvel ezelőtt hallgattak ki engem. Egyszóval, erősödött az egész pályás letámadás, mert az ügyészség is érezte, hogy a gyalázatos koncepció mellé szerény minőségű kivitelezés párosult. A legárulkodóbb jel azonban Polt Péternek egy nyilatkozata volt. A legfőbb ügyész, a Fidesz lelkes büntetőjogi végrehajtója előre eltolta magától a sikertelenség felelősségét, és a törvényi szabályozás hiányosságait emlegette fel a korrupció elleni harc legnagyobb akadályaként. Történt ugyanis, hogy 2013. február 09. napján Polt Péter legfőbb ügyész az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi „büntetőeljárási törvény nem mindenben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az új Btk.-val összefüggésben is szükség van új perrendtartásra.(…) Most a tárgyalásról lemondás esetén a jogszabály által lehetővé tett ügyészségi alku nem köti a bíróságot. ( ...) Ezen szükséges változtatni.”
Azt nehezményezte ez a drága jó ember, hogy a vádalkuknál a bíróság felülbírálhatja az ügyészi döntést. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis jóvá kell azt hagynia. A Tábornok-perben ez azt jelentette volna, hogy O. János vallomása, amely összesen tizenöt ember esetében bizonyult hazugnak vagy pontatlannak, az objektív bizonyítékok beszerzése nélkül is alkalmas lett volna az ügyészségi koncepció alátámasztására. O. János ugyanis ebben az esetben tanúként került volna a bíróság elé, ahol ki sem derült volna, hogy az ügyészek törvénytelenül ígérgettek neki előbb teljes büntetlenséget, majd kevesebb büntetést, ha beszél. Így vallomása sokkal hitelesebb, és erősebb, mint a vádlottak bármelyikéé. Ráadásul tanúként igazságügyi elmeszakértői véleményt sem lehetett volna kérni elmebéli állapotáról, így sosem derül ki, hogy vallomásának nagy része mese.
A vádlottakon kívül a bíróságot is igen hátrányosan érintené egy ilyen döntés, hiszen ezzel a bíró lemondhatna függetlensége egy részéről. A bíró által ellenőrizhetetlen körülmények között szerzett ügyészségi vallomás automatikusan perdöntővé emelkedne. Ezzel egy csapásra minden megoldódik. Kiveszik a „koncepciós vád” és a „koncepciós per” fogalma, mert minden büntetőügy eredendően koncepciós lesz. Sok ártatlan embert is elítélnek a bíróságok, de hát ez nem valódi probléma, mert mindenki bűnös valamiben, aztán gondolkodjon a sitten, hogy miben. Egyébként is minek vacakolni, sikertelenséget sikertelenségre halmozni, ha egyszerűen megoldható minden a Nemzeti Együttműködés Rendszerében: az ügyészség vádat emel az ellen, aki ellen akar, majd a maga által emelt vádat is elbírálja. Oszt, jó napot!
A négyes fogat. Orbán, a megrendelő. Polt, a végrehajtó. Wachsler, aki első kormányzati ciklusukban a HM államtitkáraként kirúgatott az ügyvédi kamarából. Szájer, aki majd beleírja az Alaptörvénybe, hogy bűnös vagyok.
Feltételezzük például, hogy egy napon besétál valaki a rendőrségre, és vallomásában elmondja, hogy 30 millió forintot adott P. P. legfőbb ügyésznek, azért cserébe, hogy őt hagyja békén, politikai/gazdasági ellenfelei ellen viszont indítson nyomozást az ügyészség, és lehetőleg emeljen is vádat. A pénz nyoma megtalálható a legfőbb ügyész vagyonbevallásában, ahol baráti kölcsönként lett feltüntetve. A tanú a tárgyalásról való lemondás érdekében megnevezne néhány közismert bűnügyet, elmondaná, hogy a pénzt. P. P. irodájában adta át (cím a telefonkönyvben), és ezt magabiztosan megismételi a tárgyalóteremben. Hacsak nem követne el olyan hibát, mint O. János tábornok, és a lelkes katonai ügyészek, akik a könnyebb megjegyezhetőség és a plebejus értelmezés érdekében italos dobozba csomagolták a koncepciót egy olyan minisztériumban, ahol miniszteri utasításra tilos volt az alkohol ajándékozása. A tanú némi megfigyeléssel és után olvasással egy viszkis doboz szintű koncepciót össze tudna hozni. Ha pedig sikerülne átvernie (és a kétharmad országában miért is ne tudná!) Poltnak a tervezett törvénymódosítást, akkor még azt az esélyt is elveszítené, hogy a bíróság rámutasson a koncepcióra, hiszen hiteles vádlója tanúként jelenne meg a bíróság előtt.
Az ortodox jogi gondolkodás szerint egy jogállamban azonban a vád és az ítélkezés elkülönül egymástól. A bíróságok az ügyészség által megvádolt személyeket kizárólag bizonyítékok alapján ítélhetik el, mert a vádirat nem bizonyíték. Ez a jövőben azonban már nem biztos, hogy így fog működni. Főleg, ha a kétharmad megint egy új törvényt, a büntetőeljárási kódexet kívánja megalkotni. Ezt megelőzően persze – okulva a kudarcokból – a gránitszilárdságú Alaptörvény sokadik módosításában a jogállami elveket fel kell rúgni.
Nézzünk példákat: az ártatlanság vélelmét a bűnösség vélelmére kell változtatni. Elég, ha az ügyészség valamit állít, ha a vádlott nem tudja ennek ellenkezőjét bizonyítani, akkor bűnös lesz, és a bíróság köteles elítélni. Ebben az eljárásban elég lesz az ügyészségnek a vádiratot megírni, és borítékolható lesz a bírósági ítélet, mert a vádlott majd nem tudja ártatlanságát bizonyítani, illetve az ügyész mindent megtesz annak érdekében, hogy ne is tudja. Egyik ellenem folyó büntetőeljárásban a bűnösség vélelme már tetten érhető: tanúkihallgatásra rendelnek be, az ügyész közli, hogy feljelentés érkezett ellenem, nyomozást folytat, és kéri megnevezni azokat a tanúkat, akik az ártatlanságomat igazolni tudják. Ettől teszi függővé, hogy gyanúsított leszek-e vagy sem. De arra is utal, ha ő nem látna alapot a vádemelésre, erre a legfőbb törvényőrtől közvetlen utasítást is kaphat. Elnézést kér, ha erre sor kerülne, ne őrá haragudjak.
A következő parlamenti ciklusban csak akkor lehet „elmúltnyócévezni”, ha az elévülési szabályokat is megváltoztatják. Az elévülés alsó határát 20 évben, a felsőt pedig 65 évben kell meghatározni, hadd rinyáljon mindenki!
A következő, ami ennél is fontosabb, és erre már a jól megismert Fideszes módon – baráti ügyvédi irodákban készített törvényjavaslat formájában –, de fizetség nélkül teszek javaslatot az Alaptörvény módosítására: „Törvényben meghatározott esetekben Magyarország valamennyi bírósága az ügyészség határozatait köteles végrehajtani. Az ügyészség határozatait a bíróság érdemben nem vizsgálhatja és köteles az abban foglaltakat az ügydöntő határozat meghozatalánál figyelembe venni.”
További javaslataim: „Az együttműködő tanú vallomását a bíróság nem mérlegelheti, köteles azt igaznak elfogadni. Az együttműködő tanú elmeállapotában a bíróság nem vizsgálhatja, köteles a tanút teljes beszámítási képességgel rendelkező személynek tekinteni.”
Ebben a polti világban az ítélet borítékolható lesz, és a sajtó előre megírhatja, ki, miben bűnös, miként azt ma is teszi. A kliensmédiának a jövőben sajtó-helyreigazítástól, személyhez fűződő jogok megsértésétől nem kell tartania. Egyetlen dolog hiányzik még: a nyilvános akasztás.
Még az is lehet, hogy erről majd a következő kormányzati ciklusukban kezdenek el gondolkodni.
