A pénteki bejegyzés előtt egy rendkívüli hírt kell megosztanom az olvasóval. Tegnap idézést vettem át a postán, mely szerint 2012. február 7-én 13.00-ra gyanúsítottként kell megjelennem a Központi Nyomozó Főügyészségen. Az idézésből ugyan nem derül ki, hogy milyen bűncselekmény gyanúja miatt idéznek, azonban volt főnökömet, Juhász Ferenc honvédelmi minisztert is e napra idézték be, mint azt a nol.hu hírül adta, ezért nem lehetnek kétségeim afelől, hogy az ún. honvédelmi lakásügy miatt kell megjelennem az ügyészségen. Egy mondatban megfogalmazva az ügyészség álláspontja szerint nekem, aki katonai szolgálati jogviszonnyal rendelkező állami vezető voltam, nem a katonai, hanem a köztisztviselői jogviszony alapú állami vezetői jogviszonyra vonatkozó szabályok alapján kellett volna lakást kapnom. A „lakásügyről” már korábban írtam.
A „forradalmi idők” elmúltával tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy nem egy fekete autó állt meg hajnalban a házunk előtt, hanem „csak” egy idézést kaptam. Ha viszont arra gondolok, hogy a kriminalizálásom egy újabb fordulója következik, tudom, hogy az idézéssel még nincs vége a megpróbáltatásoknak. Az igazamban biztos vagyok, független bíróság előtt ez az ügy csakis felmentéssel zárulhat. De addig jön még a HírTv az ügyészség kapujában, a kamerák a házunk előtt, a hazug hírek a központi pártlapban, - és ha ez nem elég, jöhet a vezetőpóráz is.
Az elmúlt másfél évben megtanultam, hogy a hatalomnak nem is az ügyek végeredménye számít, hanem a lejárató folyamat maga. A közelmúltban két ügy is kudarccal zárult a elszámoltatási gépezet számára a bíróságon. Bűncselekmény hiányában felmentették a véletlenül éppen az önkormányzati választások előtt hűtlen kezeléssel meggyanúsított veresegyházi polgármestert, és ugyanezen a napon jogerősen elítélték Budai Gyulát, amiért nagy nyilvánosság előtt valótlanul vádaskodott a volt bábolnai polgármester ügyében.
Csakhogy ez a két bíróság előtti győzelem aligha kárpótolja a két ártatlanul hírbe kevert embert az elszenvedett megpróbáltatásokért. Másfél évig szerepeltek aljas bűnőzőként a pártmédiában, szavazóik, ismerőseik előtt befeketítve. Most, hogy a bíróság végre megerősítette az ő igazukat, elkezdhetnek küzdeni a jó hírnevük visszaállításáért, - de ehhez már aligha kapnak teret a médiában. Ráadásul, amíg a bábolnai polgármester asszonynak volt ereje, kitartása és pénze, hogy beperelje Budai Gyulát a róla mondott hazugságaiért, a legtöbb elszámoltatottnak nincs.
Az osztályharc fokozódik, és minél kétségbe ejtőbb az ország politikai és gazdasági helyzete, annál több embert kell ahhoz meggyanúsítani, pellengérre álltani, hogy a saját tábor elhiggye: mindennek az oka az „elmúlt nyócév”. A lejáratás nem eszköz, hanem a cél maga.