A Magyar Köztársaságban külső szemlélő által demokratikus minden. Van kormánypárt és van ellenzék. Vannak civil szervezetek és vannak még szakszervezetek. A hatalmi ágak osztottak, van törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szerv. Csupán a fékek és ellensúlyok nem működhetnek, mert minden hatalmi ág élén a politikai hatalmat gyakorlókból rekrutálódik az első számú vezető (Schmitt, Kövér, Orbán). A közhatalmat gyakorló szervezetek élén (PSZÁF, Közbeszerzések Tanácsa stb.) nem titkoltan fideszes komiszárok ülnek. A „valóság” tükröződéséről az agyakban a médiahatóság gondoskodik, amelynek az élén és a tanácsban is szintén csak politikailag kinevezettek foglalnak helyet. Létük már magában cenzúrára készteti a hazai sajtót. Az Alkotmánybíróság szűkített jogkörrel működtetik, de többségi súlyt biztosítottak maguknak a kormánypártra kedvező döntések meghozatalához. Az ügyészséget nyilvánvalóan és megszégyenítő módon saját politikai szolgálatukba állították. A közhatalmat gyakorló szervezetrendszer (bürokrácia) munkatársait folyamatosan, de biztosan lecserélik. Így teljesedik be az 1 millió munkahely a politikailag megbízható személyek számára. A tudományos döntésbefolyásolás nem működik. A demokrácia népi hatalomgyakorlási formáit visszaszorították. Már csak a bírósági szervezetrendszer bekebelezése van hátra, de a mű az év végéig beteljesedik. A köztársaság végóráiban a miniszterelnök már Magyarország Miniszterelnöke bélyegzőt használ hivatalos levelezésében.
Tiszteletet követelnek, de az embereket nem tisztelik, sőt egyenesen hülyének nézik (pl. nem adót emelnek csak áfát). Erkölcsi prédikációkat intéznek a néphez, mellette minden nap kitalálnak valami üldözendő folyamatot vagy üldözendő embereket. Kettős mércét alkalmaznak: megyei önkormányzatok csődjét előidéző fideszes politikusok büntetlenek mind politikai, mind jogi értelemben egyaránt. Ellenben a magyar ember már csak azt érzi, hogy ő maga természetesen a fideszes elit kivételével lop, csal és hazudik (pl. végtörlesztés kontra vaagyonvizsgálat). Látszatintézkedésekkel kenik el saját tetteiket. Elkezdik üldözni az uzsorásokat, párhuzamban a volt miniszterelnökkel, ugyanakkor példátlan megszorító intézkedéseket jelentenek be. Kommentár nélkül.
A díszleteknek azonban a szolidaritási mozgalom megjelenésével vége van.
(fotó: MTI)
A demokrácia írott és íratlan szabályait be nem tartó politikai erőkkel nem lehet a magunk demokratikus gondolkozásmódjával a küzdelmet felvenni. Ha megtesszük, csak legitimáljuk a létüket, de eredményt nem érhetünk el. A Fidesz csak azért van még hatalmon, mert nincs olyan pártpolitikai erő, amely reális politikai alternatívát tudna nyújtani. A kormánypárt persze igyekszik az ellenzéki megosztottságot is fenntartani, mert az neki jó. Az ellenzéki pártoknak nem kell összefogniuk, ha nem tudnak. Egyben azonban megegyezhetnek. Minden ellenzéki pártnak el kell hagyni a törvényhozást, még akkor is, ha ezzel a képviselők tiszteletdíjukat és költségtérítésüket is elveszítik. Mert lehet más a politika. Ugyanis csak addig van értelme ott ülni, amíg lehetséges, hogy az ellenzéki frakciók az általuk képviselt politikai célok érdekében bármit is elérhetnek. Semmit nem értek el. A díszletpártok további működését is zavarni fogja a szolidaritási mozgalom. Sőt, lássuk be, létüket veszélyezteti.
A szakszervezeteknek azonban meg kell szabadulniuk még meglévő béklyóiktól. Mindennemű munkáltatói támogatást vissza kell adni, amely nem törvényen, hanem megállapodáson alapul. A szakszervezeti mozgalom azért lett „sárga”, mert a munkáltatók megvásárolták a munkabékét. Magas fizetésekkel, kocsikkal, tágas és ingyenes irodákkal, külföldi napidíjjal. A szakszervezeti vezetőknek tudomásul kell venniük, hogy őket csak a tagság fizetheti. Ez mára hitelességi kérdéssé is vált.
A szolidaritás megalakulása válasz arra az elvetemült politikára, amely szembeállítja a társadalom különböző csoportjait egymással: adó- és járulékfizető polgárokat a nyugdíjasokkal, a szegényeket a gazdagokkal, az embereket a bankokkal, a multikkal és minden mással, csak a komprádor burzsoáziával nem. A nyugdíjas rendőrök nyugdíjából (jövőre szolgálati járandóságából) levont adóból lesz fizetésemelés a rendőrségnél, mondá a nagyvezír, miközben máskor és máshol bejelentette, hogy a közszférában befagyasztja a béreket. Ilyen a hajléktalankérdés, amelyet kriminalizálni igyekeznek. Eltüntetni az utcákról, ami látható és a politikának zavaró és akkor nem lesz, vagy legalábbis nem kell foglalkozni vele. Tovább folyósítják a munka nélkül felvehető szociális segélyeket, míg a járulékfizetéssel szerzett nyugellátásokat átalakítják és megkurtítják.
A szolidaritás és együttműködés kell, hogy legyen az alapvető érték, amely mentén az új mozgalomnak táplálkoznia kell. Ma csak egy dologban kell egyetérteni: az Orbán kormánynak mennie kell. Ha sikerül a társadalmat felrázni, hogy van alternatíva, csak össze kell fogni. Ha sikerül úgy vezetni ezt a szervezetet, hogy a döntések asztalánál minden szervezet egyként foglaljon helyet, akkor sikerülni fog.
Ha nem, akkor minden elveszett. A díszletek tovább működnek, Orbán 2014-ben ismét győz és ebből az országból megkezdődik az elvándorlás. Nagy a tét. Egy utolsó lehetőség a nép előtt, hogy saját akaratát keresztülvigye és leváltsa azt ami rossz, ami már hiteltelen, ami embertelen és letegye egy jobb reményű jövő alapjait. Ezért magam is csatlakoztam a magyar szolidaritási mozgalomhoz.